DH - A bölcsészet digitális távlatai

Digital humanities - azaz digitális bölcsészet. Mi jut eszünkbe erről a kifejezésről? Talán a "tarisznyás bölcsész" (ahogyan Varjú Zoltán, a Kereső Világ blog egyik írója fejezte ki magát) és a "kocka" informatikus tevékenységének keveréke. Ha jobban belegondolunk, ez nem újdonság: csupán "nevén neveztük a gyereket". A digitális bölcsészet meghatározása - melyet a THATCamp konferencián fogadtak el egy nemzetközi kiáltvány alapján - Király Péter könyvtári informatikus fordításában így hangzik:

A digitális bölcsészet "transzdiszciplína", amely "magába foglalja mindazokat a módszereket, rendszereket és heurisztikus szemléletmódokat melyek a bölcsészet- és társadalomtudományokban fellelhető digitális dolgokhoz köthetőek".

Kalcsó Gyula - a Digitális bölcsészet blog szerzője - szavaival élve "nincs »digitális bölcsész«, illetve csak az van". Egyszerűen belátható ennek a kijelentésnek az igazsága. 

Számítógépes nyelvészet

Ha csak a digitális bölcsészet egyetlen területére, a számítógépes nyelvészetre koncentrálunk, már abból is látszik, milyen sokféle ötletes, a fejlődés irányába mutató módon kombinálható a két tudományterület.

A Kereső Világ blog Bölcs keresők című bejegyzésében sok ilyen kezdeményezés bemutatását megtalálhatjuk. A Google Ngram Viewer segítségével például bizonyos szavak gyakoriságát követhetjük nyomon az általunk megadott időtartományban. Tehetjük mindezt annak az óriási többnyelvű szöveghalmaznak köszönhetően, amely a Google könyvdigitalizálási projektje közben létrejött.

A szövegekben a szavak között fennálló különböző viszonyokra kereshetünk a WordSeer felületén. A projektet Aditi Muralidharan, a Berkeley Phd hallgatója álmodta meg. A rendelkezésre álló korpuszokat tekintve van még hova fejlődniük, ugyanis jelenleg csak a "Slave Narratives" áll rendelkezésre.

DH az oktatásban

Újabb bizonyítéka az új "transzdiszciplína" térhódításának, hogy már a felsőoktatásban is megjelentek olyan szakok, szakirányok, amelyek kifejezetten erre a területre épülnek.

Az ELTE bölcsészettudományi informatika szakja volt az első úttörő hazánkban ezen a területen. Kalcsó Gyula szerint ez az elnevezés tulajdonképpen a digital humanities magyar megfelelője.

Később már a Debreceni Egyetem és a Pázmány Péter Katolikus Egyetem is indított hasonló szakot. Mi sem mutatja jobban a DH létjogosultságát, mint hogy a PPKE-n a digitális bölcsészet szakot számítógépes nyelvészet szakiránnyal kombinálhatjuk.

 

Google Art Project vs. Louvre

A Google 2011. február 1-jén indította a Street View technikára alapuló múzeumi projektjét, melyben olyan neves intézmények is részt vesznek, mint az Uffizi Képtár, az Hermitage vagy a MoMa. A tizenhét résztvevő múzeum között azonban nem szerepel az egyik legrangosabb galéria: a Louvre. Nem csoda, hiszen a Google Art Projecthez hasonló, sőt még azt is túlszárnyaló szolgáltatást nyújt virtuális látogatói számára. 

 

Van Gogh: Az arles-i hálószoba c. képének részlete az Art Project oldalán

 A Google Art Project

A keresőóriás a Street View technika segítségével teszi virtuálisan körbejárhatóvá a tizenhét résztvevő múzeum termeit, legalábbis azokat, amelyekre azok engedélyt adtak. Különleges szolgáltatásként tizenhét remekművet 7000 megapixeles felbontásban is megtekinthetünk, ami azt jelenti, hogy olyan közelről is megvizsgálhatjuk a képeket, amire szabad szemmel nem lenne lehetőségünk.

Mikor a szolgáltatás útjára indult, számos cikk jelent meg olyan címmel, amelyből azt gondolhattuk volna, hogy a Louvre is részt vesz a kezdeményezésben ("Googling the Louvre", "Google Art Project - why fly to Paris when you can visit the Louvre from home?"). A Google eredeti elképzelése szerint is a híres francia galériával startolt volna a művészeti honlap, azonban a Louvre másképp gondolta.

A Louvre honlapja

Nem nehéz megtalálni a választ arra, hogy miért nem csatlakozott a Louvre a Google Art Project-hez. Elég, ha ellátogatunk a múzeum honlapjára, és máris számtalan olyan szolgáltatást találunk, amely túlszárnyalja azokat a lehetőségeket, amelyeket a Google biztosított volna. 

Többek között 3D-ben nézhetjük meg a versailles-i kastély egy ma már nem létező lépcsőházának rekonstrukcióját. A kiindulási alapot Charles Le Brun, a lépcsőház tervezőjének rajzai adják, ezek segítségével teremtették meg a 3D-s látványt. Ezen kívül még három rekonstrukciót találunk 3D-ben, és lehetőségünk van ugyanolyan online barangolásra a múzeum néhány termében, mint amilyet a Google tett volna lehetővé honlapján.


A Louvre 21 termében nézhetünk körül panorámafotók segítségével, multimédiás videók és minisite-ok által ismerkedhetünk meg egy-egy műtárggyal, alkotóval vagy korszakkal, sőt, akár a Da Vinci kód hőseit is nyomon követhetjük.

A fent felsorolt szolgáltatásokat elnézve nem csodáljuk, hogy a Louvre nem csatlakozott a Google Art Projecthez. Bár hozzá kell tenni, hogy a résztvevő múzeumok közül például a MoMa-nak is igényesen kidolgozott honlapja és hasonló szolgáltatásai vannak, mégis engedélyezte egy termének bemutatását a keresőóriásnak.

Mit szól a Google?

Természetesen egy ilyen elszánt nagyvállalat, mint a Google nem hagyhatja annyiban ezt a kérdést. Bár az Art Project indításakor mellőzték az eredeti elképzelésüket, melyben a Louvre is szerepelt, Amit Sood, a projekt vezetője a Google blogján azt nyilatkozta, remélik, hogy idővel még több nagy múzeum fog csatlakozni hozzájuk. 

Azonban február óta a Google Art Project honlapját elnézve nem sok változás történt a résztvevő múzeumokat illetően, és a kezdeményezésnek sem akkor nem volt, sem pedig most nincs valami óriási hírverése. Pedig a Mona Lisa híres mosolya talán megérne egy 7000 megapixeles felbontást.

Körkép - a Google Street View európai fogadtatása

2007-ben indult a Google Street View szolgáltatása, melynek segítségével több mint száz város utcáin barangolhatunk virtuálisan. Sőt, a legújabb fejlesztés lehetővé tenné, hogy üzletek beltereibe is betekinthessünk. Az európai államok adatvédelmi biztosai azonban már az alapötletet is fenntartásokkal fogadták.

A Street View szolgáltatás elleni legfőbb érv az volt, hogy a Google eleinte nem takarta ki a képeken az arcokat és a rendszámokat. Egyes magánszemélyek ingatlanuk elértéktelenedésétől tartottak, míg mások úgy vélték, a szolgáltatás megkönnyíti a betörők dolgát.

  

A britek elkergették

Ez utóbbi érv késztette egy brit falu, Broughton lakóit arra, hogy megakadályozzák a fényképezést. Paul Jacobs - aki a helyieket összehívta, és még a rendőrséget is értesítette, mikor meglátta a Google autót - a BBC-nek azt nyilatkozta, hogy három betörés is történt abban az időszakban a településen, és a Street View csak tovább bátorítaná a bűnözőket.

Németország  szabályozna

A hamburgi adatvédelmi biztos, Johannes Caspar egy 12 pontos ultimátumot nyújtott be a Google-nak. A német törvények ugyanis tiltják, hogy emberekről vagy tulajdonukról tudtukon kívül felvételeket készítsenek. Aggályosnak találta a biztos azt is, hogy a Google által alkalmazott arc és rendszám elhomályosító technika nem működik tökéletesen, mivel több száz panasz érkezett már ez ügyben a nagyvállalathoz. Ezenkívül a Google nem hajlandó eleget tenni annak a követelésnek, hogy az eredeti képeket töröljék a rendszerükből. Az adatvédelmi biztos ezt elfogadhatatlannak tartja. 

Svájc betiltaná

Svájc Németországhoz hasonlóan nem tartja megfelelőnek azt a technikát, melyet az adatvédelem céljából kifejlesztett a Google. Főleg, hogy olyan közszereplőkről is felkerültek kompromittáló képek, mint az FDP-s Ruedi Noser képviselő, aki egy szőke nővel sétál az utcán az egyik felvételen.

Ausztria leállította

Az osztrák adatvédelmi hatóság felfüggesztette a Street View szolgáltatás munkálatait Ausztriában, mivel wifi hálózatok adatait és személyes adatokat is gyűjtött a Google. Az ARGE Daten, egy osztrák adatvédelmi szervezet szerint nem lehet véletlen, hogy 34 másik országban is ugyanígy tett a cég már egészen 2007 óta. A Google ugyanis azt állította, hogy a fenti adatokat csak tévedésből rögzítette.


Budapesten panaszkodtak

Jóri András adatvédelmi biztoshoz csak úgy özönlöttek a panaszlevelek, miután a Google autó megtette az első köröket a főváros utcáin. A biztos még nem biztos abban, hogyan is ítélje meg a szolgáltatást. „Kérdés, hogy a képek, amelyeket készítenek, személyes adatoknak minősülnek vagy sem, és ez nem triviális kérdés" – mondta, és várja az európai konszenzus megszületését a továbbiakra nézve.

A csehek nem engedélyezik

Igor Nemec, A cseh adatvédelmi biztos elsőként állt egyértelműen a tiltás mellé, miután a németországi vizsgálatok kimutatták, hogy a Google kétséges módszerekkel gyűjti a nyilvános, titkosítatlan wifikapcsolatok adatait fényképező autóival. A cseh adatvédelmi biztos kijelentette, hogy nem szabad engedélyezni a felvételkészítést. A döntéshez az is hozzájárult, hogy a három méter magasról fényképező kamerák gyakran a kerítések mögötti területet is lefotózzák.

A görögök nem aprózzák el

A görögök a többi európai országhoz hasonló indokokkal állították le a Google Street View szolgáltatását városaikban. Azonban itt nem álltak meg, hanem egyből felfüggesztették a kapou.gr szolgáltatást is, mely Athén, Thesszaloniki és Lárisza utcáit jelenítette meg.

A Google egy megjelölt autója São Paulóban (Fotó: Racum)

Olaszország útvonaltervet követel

Az olasz hatóságok elrendelték, hogy a Google tegye nyilvánossá útvonalterveit és jelölje meg az autóit. Három nappal a fényképezés előtt nyilvánosságra kell hoznia a Google-nek saját honlapján, egy helyi újságban és rádión is, milyen útvonalon fognak haladni fényképező autóik. Az olasz adatvédelmi hivatal  elnöke annál is inkább szorgalmazta ezt a lépést, mert a helyi önkormányzatok szerint a lakók tüntetésekre készültek a Street View ellen.

 A spanyolok vizsgálatot indítottak

A spanyol adatvédelmi hivatal (AEPD) akár 600 ezer eurós büntetést is kiszabna a Google-re, miután az óriáscég ötféle, a személyiségi jogokat sértő vétséget követett el. Marisa Toro, a spanyol Google vezetője azt nyilatkozta, mélyen megbánták az illetéktelen adatgyűjtést, s az így nyert információkat nem használta fel a vállalat termékei fejlesztéséhez.

Nem ér a nevem – az online anonimitásról

Nemrég adott hírt arról az Index, hogy egy új brit törvénytervezet szerint az interneten előforduló anonim rágalmazásokért, zaklatásokért, becsületsértésekért és hasonló bűncselekményekért a kommentet közlő weboldalt terhelné a felelősség.

Az Index tudósítója szerint amennyiben a törvénytervezet megvalósulna, úgy a szólásszabadság kerülne veszélybe. A weboldalak üzemeltetői dönthetnének, hogy vállalják-e a felelősséget, vagy csak úgy engedélyezik a regisztrációt az oldalra, ha a kommentelők igazolják személyazonosságukat. Az első megoldást nyilvánvalóan nem sokan vállalnák, míg a második a hozzászólók nagy részét üldözné el. Ráadásul mindez jogi ütközésekhez is vezethet, hiszen Amerikában alkotmányos jog az anonim véleménynyilvánítás.

A még hatályban lévő szabályozás szerint a weboldalak üzemeltetői kötelesek a jogsértő kommentet törölni. Amennyiben ezt nem teszik meg, és a felhasználó adatait nem adják ki a hatóságoknak, úgy őket terheli a felelősség.

A Vasárnapi Hírek online felületén már két évvel ezelőtt olvashattuk Bánáti János, a Magyar Ügyvédi Kamara elnökének véleményét az internetes anonimitásról:

„…sajnos a történelem, és ezen belül a magyar történelem, sokaknak rossz tapasztalattal szolgált, s emiatt menekülnek az arctalanságba. Ám ennek a veszélyeire, úgy hiszem, sokkal jobban kellene már figyelni, mert bűncselekmények sorát követik el az internet révén, és olyan méreteket ölt a gyalázatos, az emberi becsület, a méltóság megsértésére alkalmas névtelen fröcsögés, méghozzá hatalmas nyilvánosság előtt, hogy már egyre nehezebben tűrhető. A törvényi szabályozásnak kellene megoldania, hogy azokat az internetes szolgáltatókat, akik felelősek a tartalomért, ami névtelenül felkerülhet bizonyos honlapokra, felelősségre is lehessen vonni. Ez biztosan nem megoldhatatlan. A bűncselekmény ugyan névvel és névtelenül elkövetve is épp úgy bűncselekmény marad – csakhogy az utóbbit hihetetlenül nehéz felderíteni.”

A Facebook marketingigazgatója, Randi Zuckerberg szintén azon a véleményen van, hogy kulturáltabb hozzászólásokat eredményez, ha az emberek saját nevükkel nyilvánítják ki véleményüket – tudhatjuk meg az Index pár hónappal ezelőtti írásából.

Nem csoda, hogy az online anonimitás oly régóta vita tárgya. Egy olyan rendszerre lenne szükség, mely a véleménynyilvánítás szabadságát megőrizve és az alapvető emberi jogokat nem sértő módon mégis képes lenne kiszűrni a jogsértő felhasználókat. A módszer, hogy a kommenteket előzetesen moderálják, vagy utólag töröljék azokat, melyek rágalmazást, becsületsértést stb. tartalmaznak, még mindig járható útnak tűnik. Kérdés persze, hogy ki és mi alapján végzi a moderálást.

És miközben különböző országok nagy erőfeszítéseket tesznek annak érdekében, hogy törvény által szabályozva kelljen vállalnunk saját személyazonosságunkat a világhálón, egyre több hír jelenik meg az online anonimitás végéről (lásd pl. itt), azokról a technikákról, melyekkel a felhasználók minden lépése követhetővé válik az interneten, s mindez a felhasználók tudtán kívül, beleegyezésük nélkül. Ez még több bonyolult jogi kérdéshez vezet, melyekre egyelőre nincsenek kielégítő válaszok.